Minden vég egy új kezdete...

 Nálunk volt ma anyukám. Ő az a típus, akin nehezen fedezhetők fel érzelmek, illetve ha ismeri őt az ember, akkor persze tudja, hogy mire gondol és mit érez, csak éppen leblokkol és nem tud mit mondani adott helyzetben. Az érintés és a babusgatás meg végképp nem volt soha az ő…

    Akkor járok itt, ha valami nagyon fáj, és ha nagyon nem stimmel a világ, és egyszerűen írnom kell róla, valahogy elmondani, kibeszélni, akkor is, ha nagyrészt aztán a kutyával nem osztom meg.. a menet a következő: írok, bezárom, megnyugszom, legközelebb feljövök, a múltat…